Paksi Református Egyházközség

Gyülekezet

Üdvözöljük a Paksi Református Egyházközség honlapján!

 

 

Örülünk, hogy felkeresett minket, és arra hívjuk, hogy nézzen szét nálunk, ismerje meg egy kicsit közösségünket, s ha kedvet érez, keresse fel személyesen is gyülekezetünket.

 

Lenkey István vagyok, a Paksi Református Gyülekezet egyik lelkésze. 2001. július 15-e óta végzem szolgálatomat ebben a közösségben. Ebben legfőbb segítségen, feleségem, Lenkeyné Teleki Mária, a gyülekezetünk másik lelkésze.

 

Közösségünkről, amikor annak idején megismerkedtem vele, az első benyomásom az volt, hogy egy nagyon nyílt, befogadó és szeretetteljes közösség. Az első benyomás óta már lassan két évtized telt el. Rengeteg minden történt ez idő alatt. Alaposan megismertük egymást, s persze sokat formálódott az évek alatt gyülekezetünk. De így, ennyi idő elteltével, ma is az a véleményem, hogy ez egy nagyon nyílt, befogadó és szeretetteljes közösség. Szeretjük egymást, és örülünk a közénk érkezőknek.

 

Küldetésünk elsősorban az, hogy Isten megtapasztalt szeretetét szeretettel viszonozzuk, s a Tőle kapott szeretetet megéljük egymás felé és minden ember felé is. Ezért gyűlünk össze minden vasárnap az istentiszteletre, hogy imádjuk őt. Meg kérjük az útmutatását is. Meg lelkünk egy kis megnyugvást és feltöltődést is kapjon Tőle. És persze azért is, mert jó egymással is találkozni. De hétközben is odafigyelünk egymásra.

 

A gyerekeknek hittanórákat tartunk. A város minden óvodájában és iskolájában megteremtjük a lehetőséget, hogy a gyermekek megismerhessék Istent és Isten nagyszerű tervét az ő személyes életükkel. Ezért vannak a hittanok. De a hittanon kívül is van sokféle vidám, játékos és meghitt alkalom szervezve gyermekeknek. Gyerek- és családinapok, kirándulások és táborok. Na meg természetesen a gyermek-istentiszteletek. Mind, mind azt a célt szolgálják, hogy a gyermekeink már ifjú koruktól kezdve Isten szeretetében élhessenek.

Küldetésünk természetesen nem csak a gyermekekhez szól. Felnőtt gyülekezeti tagjaink számára is van sok alkalom, ahol a hit mélyítésére és a közösség gyakorlására lehetőség adódik.

 

Az Istent még nem, vagy csak kevéssé ismerő felnőttek számára is igyekszünk kaput nyitni a szerető Istenhez. Ennek jeles alkalma az őszi Alpha kurzus, melyet minden évben megrendezünk.

 

Különösen is fontosnak tartjuk, hogy törődjünk a nehéz helyzetben lévőkkel. Ezért indít gyülekezetünk csoportot a gyász nehézségével küzdők számára, ezért látogatjuk időseinket és betegeinket, és ezért hoztunk létre egy alapot az anyagi nehézségekkel küzdők számára.

 

A teljesség igénye nélkül ezt a néhány dolgot tudom most megosztani kedves látogatóinkkal. De biztatunk és hívunk mindenkit, hogy részletesebben is ismerkedjen meg velünk, paksi reformátusokkal, s közösségünk nevében ígérem, hogy aki eljön hozzánk, azt segíteni fogjuk, hogy ahhoz a benyomáshoz, s majd meggyőződéshez jusson, hogy ez egy nagyon nyílt, befogadó és szeretetteljes közösség.

 

Lenkey István lelkész

Lenkeyné Teleki Mária lelkész

Kern Sándor gondnok

 

 

Kedves Testvérek!

 

Esetleg nem mindenki ismer engem. Én ugyan régi paksi vagyok, de csak 1980.-ban jöttem vissza. Akkor úgy jöttem ide, mint egy Istent nem elfogadó ember.

Feleségem viszont előttem járt hitben és akkor az Ő kedvéért kezdtem templomba járni.

A templomba járás, az itteni közösség megismerése és az életemnek jó pár olyan fordulata volt, ami gondolkodásra késztettet, elfogadtatta velem Isten létét, sőt azt is, hogy Isten szeret engem.

Amikor Tiszteletes úr egy konfirmációs tanfolyamot szervezett felkért arra, hogy, én azon vegyek részt; örömmel vállaltam, és a végén szintén örömmel, le is tettem a fogadalmat, mert örültem, hogy ehhez a közösséghez tartozhatom.

Örültem a közösségnek, örültem annak, hogy hitet kaptam, örültem a tanultaknak és minden olyan nagyon jó volt.

Aztán később rá kellett jönnöm, hogy Isten nem nagyon szereti, „ha az ember a langyos vízben lubickol".

 

Történt egy komoly tragédia, a gondnokunk teljesen váratlanul, hirtelen meghalt és akkor a gyülekezet gondnok nélkül maradt. Kíváncsian vártam, hogy ki lesz majd helyette, aki gondnok lesz.

 

Megfordult velem a világ, amikor közölték velem, hogy engem szeretnének.

 

Nem szeretném Mózeshoz hasonlítani magam, de meg kell mondanom, hogy meg tudom érteni.

 

Mert ki vagyok én? Egy éve vagyok református, pár éve Istenhívő csak, így igazán, nem értek az emberekhez, nem tudok beszélni, nem tudok énekelni, nem tudok imádkozni hangosan. Embereket kell vezetni. Jó hát a számítógéphez értek, de hát nem arról van szó.

Akkor úgy éreztem, hogy a közösségnek szüksége van rám, rendben van, mondtam, elvállalom, de akkor kértem, hogy segítsenek!

 

Megígérték, csak azt is hozzátették: „Ha mi nem tudunk segíteni majd Isten fog segíteni!"

Gondoltam, ez érdekes dolog, kíváncsi leszek, lekaszálja a temetőt, vagy hogyan csinálja.

Azt kellett tapasztalnom, hogy Isten igen is segít, méghozzá nagyon sokat! Mindig másképp, nem tudom előre, hogy hogyan. Nem úgy kell számítani rá, hogy na majd fog segíteni és akkor nekem nem kell semmit tennem, mert akkor nem.

 

De, ha igenis nekiállok annak, ami szükséges, akkor valahol a segítséget megkapom. Megkapom az emberektől, elsősorban a közösségtől, presbiter társaimtól, feleségemtől, barátaimtól, Tiszteletes úrtól.

 

De a közösség bármelyik tagja sokszor segített nekem, segített akkor, amikor kevés voltam és olyankor is segítettek, amikor hibáztam, mert nagyon sokszor hibázom, akkor ki tudnak javítani, olykor helyettem állnak helyt.

 

Isten még úgy is segített, hogy nem személlyel. Mondok egy példát: Nagyon nagy gondom volt nekem és nagyon aggodalmaskodtam, mert én egy nagyon aggodalmaskodó ember voltam, hogy itt van a templom, annak a teteje olyan, ha kapunk egy nagyon komoly vihart, akkor az tönkremegy, sőt az esőben megáznak ezek a falak, amelyek a vizet nem bírják, elvesztik a tartásukat.

 

Most már nem kell aggodalmaskodni, a felújítás megy és Isten vigyázott arra, hogy bár az országban iszonyatos viharok voltak, templomunk nem kapott belőle.

 

Én is azt tudom mondani, mint Rozika, azt, hogy én most itt vagyok, ilyen munkát kaptam, ilyen szolgálatot kaptam, ez nem azért van, mert én valaha is erre gondoltam, ez azért van, mert Isten ezzel megbízott és addig, amíg azt akarja, hogy én ezt tegyem, addig tudom, hogy segíteni fog. Még azt szeretném mondani, hogy ez egy nagyon jó dolog. Jó dolog érezni Isten segítségét, jó érezni, hogy itt van mindnyájunkkal.

 

Templomunk története

 

A legrégebbi nyomot 1576-ban találjuk. Ebben az évben tartották a hercegszőllősi zsinatot, amelynek aláírói között paksi lelkész, Zombori Antal neve is szerepelt.

 

A XVII. században csak egy szerény, sövényből készített és sárral tapasztott falú templom állt a mai parókia udvarán, amit 1705-ben lebontottak.

Az új, nagyobb templom a Daróczi és Száraz uraságok udvarán létesült. 8 öl x 3 öl volt a mérete, feltehetően a mai helyén.

A hívek számának gyarapodásával még nagyobb épületre lett szükség és 1750-ben letették a mai templom alapkövét. 20 évig épült, 1776. november 5.-én szentelték fel.

 

Tornya nem lehetett, a református egyház akkori elnyomott helyzetéből adódóan. A harang haranglábon állt.

 

Az 1790-91-es országgyűlés a felvilágosodás szellemében a protestáns egyházaknak is szabad vallásgyakorlatot biztosított. Ennek következtében emelkedett már a reformátusok templomtornya is a magasba, hirdetve jelenlétét 1796. évtől. Erről tanúskodik a bejárat fölött elhelyzett terméskőbe vésett felirat latin nyelven:

 

"Dom Sub Franz II. Imp. Hace Aedif. AO. 1796."

 

"E torony az Úr dicsőségére épült II. Ferenc uralkodása alatt az 1796. évben."

 

Az 1806. és 1808. években tűzvész pusztított és nagy károkat okozott a templomban. A hívek száma akkor 750 lélek volt.

 

 

 

1821-re készült el a ma is álló templomtorony, amelyen ez az évszám olvasható.

 

1908-ban - 100 éve! - döntött a presbitérium a templom felújításáról, amely 1911-ben történt meg. A tornyot bevonták bádoggal, valamint a tornyon lévő gombot és csillagot be is aranyozták.

 

Baksay György, híres paksi építész presbiter és Asztalos Ferenc presbiterek cégei végezték a munkálatokat.

 

1920-ban az egyházi épületeket építették újjá.

 

1927-ben kisebb munkákat végeztek a templomon.

 

 

 

Erről az időről tanúskodik a jelen felújításkor a csillagban fellelt üzenet az utókornak.

 

Kőváry László tiszteletes úr idején a régi parókiaépület teljes újjáépítését kellett megvalósítani, amely 1987-ben történt.

 

Az elmúlt évszázad ateista ideológiája nagy veszteségeket okozott az egyháznak mind lelki, mind anyagi értelemben.

 

Államosították a Templom út 1. és 2. szám alatti harangozói és kántori lakásokat és az iskolát. Ezeket, a veszteségeket, főleg a lelkek elvesztését az egyház a mai napig nem heverte ki.

 

A 2008. évi felújítást a palafedés igen rossz állapota ill. a templom beázása tette elkerülhetetlenné.

 

Lenkey István lelkész úr és gyülekezetünk presbitériuma felkérésére Kern Andrea, gyülekezetünk építésze és férje Klenk Csaba tervei alapján folyt a renoválás.

 

A szükséges fedezet összegyűjtésére az egész város megmozdult. 2008. május 16-án délután 16 órakor ünnepélyes keretek között új gomb és csillag került a torony tetejére. Az épület új cserépfedést és a torony új bádogozást kapott.

 

A csillagba helyezett üzenet hagyományát mi is ápoljuk és elődeinkhez híven tudósítást, küldtünk a jövőbe.

 

Presbitérium

  Bor Imre

20-593-3700

imrebor2@gmail.com

  Vargáné Csató Ibolya

30-986-2402

  Bizonyságtétel filmem

csatoibolya@outlook.hu

  Feil Ferencné

70-365-2386

rozalia.debreczeni@gmail.com

  dr. Fodor Ágnes

20-574-4821

rodof55@t-online.hu

  Gócza Levente

20-519-0386

mrdelfin47@gmail.com

  Imre István

20-388-6302

  Bizonyságtétel filmem

imre.csalad4@gmail.com

  Imre Istvánné

20-240-7828

imre.csalad4@gmail.com

  Kesztyűs László

20-200-6138

kesza66@freemail.hu

  Kiss Zoltán

20-522-78-87

rembrandt01@freemail.hu

  Mészáros Gáborné

70-385-3808

  Bizonyságtétel filmem

mesznekati@freemail.hu

  Mező Imre

70-514-9565

  Bizonyságtétel filmem

mezoimre88@gmail.com

  Mittlerné Kövér Éva

20-544-7766

  Bizonyságtétel filmem

mk.eva@indamail.hu

  Pap Norbert

70-338-3774

  Bizonyságtétel filmem

papnoce@gmail.com

20-315-0429

  Szabó Zsuzsanna

 

  Szénégető Szabolcs

20-981-0236

szenegetoszabolcs@gmail.com

  Sztankevics Ljudmila

20-253-1499

mila.sztankevics@gmail.com

Lelkészi köszöntő

Templomunk története

Presbitérium

A gondnok

Paksi református Egyházközség | 2018 | Minden jog fenntartva